Ieri am avut parte de o surpriză de proporții. L-am văzut în fața ochilor pe Prințul Charles al Marii Britanii. Nu într-o vizită oficială, ci la una discretă dedicată priveliștei magnifice a zonei pe care eu o numesc casă. La 5 kilometri de Miercurea Ciuc, pe câmpul localității Delnița un domn îmbrăcat în costum elegant de culoare maro deschis a coborât dintr-o mașină de lux. Nu era nimeni altul decât Prințul Charles. A venit să admire natura secuiască. Eu, aflând printr-un noroc aparte vizita dânsului, m-am deplasat cu bicileta la locul întâlnirii. Când a sosit, mi-am scos aparatul de fotografiat și am reușit să-l surprind în două poze. A fost o zi frumoasă, de neuitat!
Mulțumesc Charles!
joi, 19 mai 2011
luni, 9 mai 2011
A csíkszeredai közutak
Ideges vagyok, nehezen sikerül uralkodnom rendkívül feldúlt indulataimon. Idegességem, mérgem okát most is szülővárosom útjainak állapota adja. Nem is tudom milyen állapotról lehet itt beszélni, ez nem állapot, főleg nem útállapot. Arra gondolok, hogy egyszerűen nem lehet útnak nevezni azt a gödörhalmazt, amely a város területén a drága és kevésbé drága autók épségét és a soförök idegrendszerét rombolja. Már nem lehet eltűrni azt, hogy az ember beül az autóba és végigdöcög az utakon, kerülgeti a gödröket (ahol lehet), belesuppan az óriási kátyukba, rázatja magát az utakon. Itt nincs vége, később javíttatja az autóját, mert vagy az abroncs vagy a lengéscsillapító megy tönkre. Ezen kívül szívja a port és elviseli azt az idegesítő hangot, amely belepi az utasteret, amíg az autó mozgásban van. Te jó Ég! Már attól 100 fokon vagyok, hogy ezt leírom, a billentyűzet csattogásában is a gödröket hallom, nyikorog a fülembe minden hang, ami már szinte reflexként irritálja a fülemet. Kegyetlen! Hihetetlen! Szomorú! Siralmas! SZÉGYEN! Szégyen erre az amúgy gyönyörű városra nézve, hogy milyen útjai vannak. Mi értelme van a város, a látnivalók szépségének, ha ahelyett, hogy nyugodt lelkiállapotban a várost nézzük, a gödröket lessük, teljes összpontosításunk a gödrökre esik. A negatív tényezőkre, mert azok túlsúlyban vannak! Engem ez teljesen kihoz a sodromból! Lehet bármi, ha nincs infrastruktúra, meg kellene ezt értse mindenki! Ha nincsenek utak, nincs kényelem, nincs turista, így a XXI. században nincs pénz, ebből következik, hogy nincs fejlődés. Következmény: nincs semmi, evickélünk a magunk pocsolyájában, ezt tesszük hosszú évek óta és ez lesz itt szomorú meglátásom szerint ezután is!
Egy példa: Elindulok itthonról. A Bólyai utca Szász Endre út felöli végén egy óriási elnyomott domború aszfaltpúp, amit úgy kerülök ki, hogy szinte felmegyek a járdára. Kifordulok balra, megyek a központ felé. Az Igazságügyi Palota előtti körforgalomig hepe-hupás úton jutok el (ez az út egyébként a másik irányba, Zsögöd felé katasztrofális). Ezután elmegyek a Városháza előtt és, bármelyik irányba is mennék innen a központ felé, a CEC vagy a Petőfi iskola irányába, mindegy, gödör gödör hátán. Az újonnan kialakított körforgalomban siralmas a helyzet. Nem lehet kikerülni a kátyukat, kirázza a lelket belőlem! A Csíki Hírlap szerkesztősége előtt egy sáv lett, mert a másikból parkolót alakítottak. Itt lesem, parkol-e hosszabb autó, mert ha igen, a háta mögül konnyen kihajthat egy másik, amelyet én nem láthatok. Szűk kis utcán jutok el a központ felé vezető bal kanyarig. A kanyarban egy 45 fokban álló kanálistető vár, és rossz út. A kis meredek utca végén az átjárón újra akna, majd jobbra fordulok. A tapstérnél jobbra fordulok. Kb. 4 kanálistető következik, úgy vannak elhelyezve, hogy mindenképpen bele kell hajtani minimum kettőbe. Aztán balra fordulok, a Művelődési Ház hátánál járhatatlan az út, a Meteor vendéglőnél felszabták a cseppnyi jó utat, tehát rövid süppenés következik. Innen balra indulok, röviden elsőbbséget adok a balról érkezőknek (Kossuth utca), majd kimegyek arra kis várótérre, amelyen egy autó fér el (ha nem túl hosszú). Elsőbbséget adok a jobbról érkezőknek, majd továbbmegyek. Az átjáró után jobbra fordulok, betonút következik. Az Óceán ABC előtt legszivesebben kiszállnék az autóból, hátamra venném azt és gyalogolnék. De nem lehet! Helyette aknatető, gödör, szakadék és miegymás következik. Utána szűk út és eljutok Csíkszereda egyetlen jó állapotú útjához, a Kaufland előtti körforgalomhoz. A nemrég elkészült körforgalom után balra fordulok, a Brassói út felé tartok. Igen, a Brassói út, már rajta állok. Katasztrófa, siralom! A vasútállomás előtt minden kritikán aluli az út minősége, innen nem fordulok balra, mert idegösszeroppanást kapnék. A Makrokom előtt nem lehet elmenni, nincs egy négyzetcentiméternyi aszfaltút, mind tönkrement. Inkább megyek haza, még elhallgatom a zörgést, érzem a rázást, várj csak, felhangosítom a rádiót, hátha úgy nem hallom ezt az egészet!
Egy példa: Elindulok itthonról. A Bólyai utca Szász Endre út felöli végén egy óriási elnyomott domború aszfaltpúp, amit úgy kerülök ki, hogy szinte felmegyek a járdára. Kifordulok balra, megyek a központ felé. Az Igazságügyi Palota előtti körforgalomig hepe-hupás úton jutok el (ez az út egyébként a másik irányba, Zsögöd felé katasztrofális). Ezután elmegyek a Városháza előtt és, bármelyik irányba is mennék innen a központ felé, a CEC vagy a Petőfi iskola irányába, mindegy, gödör gödör hátán. Az újonnan kialakított körforgalomban siralmas a helyzet. Nem lehet kikerülni a kátyukat, kirázza a lelket belőlem! A Csíki Hírlap szerkesztősége előtt egy sáv lett, mert a másikból parkolót alakítottak. Itt lesem, parkol-e hosszabb autó, mert ha igen, a háta mögül konnyen kihajthat egy másik, amelyet én nem láthatok. Szűk kis utcán jutok el a központ felé vezető bal kanyarig. A kanyarban egy 45 fokban álló kanálistető vár, és rossz út. A kis meredek utca végén az átjárón újra akna, majd jobbra fordulok. A tapstérnél jobbra fordulok. Kb. 4 kanálistető következik, úgy vannak elhelyezve, hogy mindenképpen bele kell hajtani minimum kettőbe. Aztán balra fordulok, a Művelődési Ház hátánál járhatatlan az út, a Meteor vendéglőnél felszabták a cseppnyi jó utat, tehát rövid süppenés következik. Innen balra indulok, röviden elsőbbséget adok a balról érkezőknek (Kossuth utca), majd kimegyek arra kis várótérre, amelyen egy autó fér el (ha nem túl hosszú). Elsőbbséget adok a jobbról érkezőknek, majd továbbmegyek. Az átjáró után jobbra fordulok, betonút következik. Az Óceán ABC előtt legszivesebben kiszállnék az autóból, hátamra venném azt és gyalogolnék. De nem lehet! Helyette aknatető, gödör, szakadék és miegymás következik. Utána szűk út és eljutok Csíkszereda egyetlen jó állapotú útjához, a Kaufland előtti körforgalomhoz. A nemrég elkészült körforgalom után balra fordulok, a Brassói út felé tartok. Igen, a Brassói út, már rajta állok. Katasztrófa, siralom! A vasútállomás előtt minden kritikán aluli az út minősége, innen nem fordulok balra, mert idegösszeroppanást kapnék. A Makrokom előtt nem lehet elmenni, nincs egy négyzetcentiméternyi aszfaltút, mind tönkrement. Inkább megyek haza, még elhallgatom a zörgést, érzem a rázást, várj csak, felhangosítom a rádiót, hátha úgy nem hallom ezt az egészet!
marți, 3 mai 2011
Elvégeztem az egyetemet!
Hatalmas örömmel vehettem ki a diplomámat a Bécsi Egyetem Forditói Tudományok karának titkárságáról. Elvégeztem az egyetemet, hat szemeszternyi tanulás után végre megtapinthattam kemény munkám gyümölcsét. Óriási a boldogságom, ha arra gondolok, hogy egy újabb nagy célomat teljesítettem.
Örömömet tovább fokozza az is, hogy összehasonlítom három évvel ezelőtti önmagamat, az akkori nehézségeket és a mai eredményt. Visszagondolok arra a 2008-as októberi napra, amikor szüleim autóval vittek az első egyetemi napomra. Esett az eső, izgultam. Szinte kimondhatatlan érzések dúltak bennem, arra emlékszem, hogy végtelenül lámpalázas voltam, hogy vajon hogyan fog elsűlni nekem ez a bécsi kaland. Bementem az épületbe, beültem az első órára. Másfél óra gyomorideges állapot után kisétáltam és szüleim kíváncsiskodó kérdéseire annyit tudtam mondani: Szinte semmit nem értettem! Így indult tehát számomra az egyetem. Másnap a szüleim hazautaztak Csíkszeredába, én maradtam Bécsben a felelősséggel, a mindennapi nyelvi nehézségekkel, az alkalmazkodással és, ami mindenben segít, az óriási ambícióval, hogy én megmutatom, meg tudom csinálni!
Eltelt a három év, itt állok a diplomával a kezemben. Amikor kivettem az oklevelet ugyancsak esett az eső, ugyancsak a szüleim vártak az autóban, mint az első napon! Egy kis különbség volt: most nem bementem első órára, hanem kijöttem az épületből, diplomával!
Örömömet tovább fokozza az is, hogy összehasonlítom három évvel ezelőtti önmagamat, az akkori nehézségeket és a mai eredményt. Visszagondolok arra a 2008-as októberi napra, amikor szüleim autóval vittek az első egyetemi napomra. Esett az eső, izgultam. Szinte kimondhatatlan érzések dúltak bennem, arra emlékszem, hogy végtelenül lámpalázas voltam, hogy vajon hogyan fog elsűlni nekem ez a bécsi kaland. Bementem az épületbe, beültem az első órára. Másfél óra gyomorideges állapot után kisétáltam és szüleim kíváncsiskodó kérdéseire annyit tudtam mondani: Szinte semmit nem értettem! Így indult tehát számomra az egyetem. Másnap a szüleim hazautaztak Csíkszeredába, én maradtam Bécsben a felelősséggel, a mindennapi nyelvi nehézségekkel, az alkalmazkodással és, ami mindenben segít, az óriási ambícióval, hogy én megmutatom, meg tudom csinálni!
Eltelt a három év, itt állok a diplomával a kezemben. Amikor kivettem az oklevelet ugyancsak esett az eső, ugyancsak a szüleim vártak az autóban, mint az első napon! Egy kis különbség volt: most nem bementem első órára, hanem kijöttem az épületből, diplomával!
vineri, 12 noiembrie 2010
Miért tanul a magyar diák Bécsben? Pál Pál Előd bécsi levele
Valamikor, gimnazista éveim idején azt mondta nekem a magyar irodalom tanárom, hogy annyiféle valóság van, ahány ember a Földön. Mindenki saját felfogása, kultúrája szerint fogja fel az életet, így a „valóság fogalma“ relatív. Így van ez a motivációval is
.
Tény, hogy egyre több magyar egyetemi hallgató választja valamelyik bécsi egyetemet, indítékuk azonban általában eltérő. Általában, hiszen vannak szinte mindenkit egyformán motiváló tényezők. Például a tanulás idegen nyelven, az itt megélhető multikulturalitás, maga a város, a fantasztikusan bőséges kulturális kínálat, nem utolsó sorban pedig az áhított egyetemi diploma.
Én csupán személyes tapasztalataimról, motivációmról számolhatok be. Erdélyből érkeztem, s az idén kezdtem meg a harmadik évemet a Bécsi Egyetem Fordítói Tudományok karán. Mivel az erdélyi magyarsághoz tartozom és otthoni tartózkodásom idején folyamatosan magyar és román ajkú emberekkel voltam kapcsolatban, a többnyelvűség és a multikulturalitás életem szerves része. Ezen az úton akartam továbbhaladni és érettségi előtt feltettem magamnak a kérdést: melyik az az egyetemi város, amelyben egyszerre megtalálom a multikulturalitást, a többnyelvűséget, az elismert egyetemeket és az izgalmas egyetemi életet? A válasz: Bécs!
De mi az, ami valójában motivál? Azon szerencsés fiatalok közé tartozom, akik szeretik azt, amit tanulnak. Éppen ezért motivál az egyetem és az a tény, hogy remélhetőleg nemsokára diplomát szerzek arra a tudásra, amelynek felhasználásával a jövőben dolgozni szeretnék. Motivál, hogy itt sok különböző anyanyelvű és kultúrájú embert ismerhetek meg és kapcsolatokat teremthetek velük. Fontos nekem, hogy sokféle kikapcsolódásra nyílik lehetőségem, mehetek sportolni, beülhetek a színházba, tombolhatok koncerteken vagy bulikban, kimehetek sétálni egy csendes parkba és még sorolhatnám.
Mielőtt azonban túl sok lenne a pozitívum, kitérnék arra is, hogy a bécsi egyetemi élet nem olcsó mulatság. Nem szeretném túlértékelni az anyagi terheket, ám a helyzetet reálisan tekintve elmondható, hogy a magyarországi vagy az én esetemben romániai keresethez képest magasak a bécsi árak. Ez elfogadható, mint ahogy az is, hogy sok idegenből ideérkezett egyetemi hallgató itt, az osztrák fővárosban képzeli el a jövőjét, s mindezt nem utolsósorban kereseti megfontolásból.
Jó ezen elgondolkodni, ám egyelőre hasznosabb az egyetemre koncentrálni. Végülis a tanulás a legjobb befektetés. Itt egy másik tanáromat idézném: „Tanulj fiam, mert csak azt nem tudják elvenni tőled, ami a fejedben van!“
A cikket a következő címen eredeti formájában is el lehet olvasni:http://www.szervuszausztria.hu/ausztriadiakelet/szervusz-ausztria-oktatas-magyar-diak-64620.html
Pál Pál Előd
.
Tény, hogy egyre több magyar egyetemi hallgató választja valamelyik bécsi egyetemet, indítékuk azonban általában eltérő. Általában, hiszen vannak szinte mindenkit egyformán motiváló tényezők. Például a tanulás idegen nyelven, az itt megélhető multikulturalitás, maga a város, a fantasztikusan bőséges kulturális kínálat, nem utolsó sorban pedig az áhított egyetemi diploma.
Én csupán személyes tapasztalataimról, motivációmról számolhatok be. Erdélyből érkeztem, s az idén kezdtem meg a harmadik évemet a Bécsi Egyetem Fordítói Tudományok karán. Mivel az erdélyi magyarsághoz tartozom és otthoni tartózkodásom idején folyamatosan magyar és román ajkú emberekkel voltam kapcsolatban, a többnyelvűség és a multikulturalitás életem szerves része. Ezen az úton akartam továbbhaladni és érettségi előtt feltettem magamnak a kérdést: melyik az az egyetemi város, amelyben egyszerre megtalálom a multikulturalitást, a többnyelvűséget, az elismert egyetemeket és az izgalmas egyetemi életet? A válasz: Bécs!
De mi az, ami valójában motivál? Azon szerencsés fiatalok közé tartozom, akik szeretik azt, amit tanulnak. Éppen ezért motivál az egyetem és az a tény, hogy remélhetőleg nemsokára diplomát szerzek arra a tudásra, amelynek felhasználásával a jövőben dolgozni szeretnék. Motivál, hogy itt sok különböző anyanyelvű és kultúrájú embert ismerhetek meg és kapcsolatokat teremthetek velük. Fontos nekem, hogy sokféle kikapcsolódásra nyílik lehetőségem, mehetek sportolni, beülhetek a színházba, tombolhatok koncerteken vagy bulikban, kimehetek sétálni egy csendes parkba és még sorolhatnám.
Mielőtt azonban túl sok lenne a pozitívum, kitérnék arra is, hogy a bécsi egyetemi élet nem olcsó mulatság. Nem szeretném túlértékelni az anyagi terheket, ám a helyzetet reálisan tekintve elmondható, hogy a magyarországi vagy az én esetemben romániai keresethez képest magasak a bécsi árak. Ez elfogadható, mint ahogy az is, hogy sok idegenből ideérkezett egyetemi hallgató itt, az osztrák fővárosban képzeli el a jövőjét, s mindezt nem utolsósorban kereseti megfontolásból.
Jó ezen elgondolkodni, ám egyelőre hasznosabb az egyetemre koncentrálni. Végülis a tanulás a legjobb befektetés. Itt egy másik tanáromat idézném: „Tanulj fiam, mert csak azt nem tudják elvenni tőled, ami a fejedben van!“
A cikket a következő címen eredeti formájában is el lehet olvasni:http://www.szervuszausztria.hu/ausztriadiakelet/szervusz-ausztria-oktatas-magyar-diak-64620.html
Pál Pál Előd
luni, 20 septembrie 2010
Nyári emlékek
Munka, szórakozás, pihenés. Azt is mondhatnám: SZÓRAKOZÁS. Miért? Azért, mert azt dolgoztam, amit szeretek és ami nekem szórakozást nyújt. Szép nyaram, csodás vakációm volt. Szeretem kihasználni az időt, hatékonyan, értékesen kitölteni minden egyes percet. Ez idén is sikerült, mivel megadatott a lehetőség, hogy sportkommentátorként és műsorvezetőként dolgozhassak. Sokszor volt rá lehetőségem! Boldoggá tesz, hogy a munka is sok örömet tud szerezni, hogy nem teher a sok felkészülés, a fáradtság, hanem éppen ellenkezőleg, szórakozást nyújt.
A nyári tevékenységeim röviden: Székelyföld Kerékpáros Körversenye- sportkommentátor és moderátor
A Csíki Síiskola könyvbemutató: saját könyvkiadás, műsorvezető
Hargitafürdői Borvíznap- sportkommentátor és műsorvezető
Tusnad Mountain Bike Marathon- sportkommentátor és moderátor
Erdély Arca Szépségverseny- műsorvezető
A munkán kívül szórakozásban is volt részem, jó volt látni a francia tengerpartot, Monte Carlo-t, Milanót, Velencét, vakáció idején is szórakoztató napokat eltölteni egyetemi városomban, Bécsben. Aztán buliztam a Félszigeten, napoztam és búvárkodtam Egyiptomban.
:D Good Bye Summer!
Erdély Arca 2010 - Bereczki Evelyn
Nagyváradon marad a korona
Királynõt választottunk, immár harmadszor. Péntek este nyolc órakor a Vigadó Mûvelodési Ház színpadát az Erdély Arca szépségverseny döntõs lányai vették birtokba. Erdély legszebb hölgyei mosollyal az arcukon, rendkívül magabiztosan, kicsattanó energiával pásztáztak végig a kifutón, a háromórás show végén pedig megkoronáztuk Erdély soron következõ szépségét, aki innentõl méltón viselheti szépségének és erdélyiségének koronáját.
Az Erdély Arca szépségverseny gálaestje, csakúgy mint minden évben, a verseny hivatalos himnuszával indult, a kézdivásárhelyi kimagasló tehetség, Deszke Ottília elõadásában. A következõ másodpercekben már ott is voltak a színpadon azok a királynõ-jelöltek, akik több mint 700 lányból, hat fordulón keresztül jutottak el végsõ célukhoz: hogy Erdély kiválasztottjaként távozzanak. A tíz napos táborozás alatt a döntõs szépségek mindegyike határozottan vallotta, hogy a koronáért jött, és ezért képes mindent megtenni. Félkészültségüket több ízben is bizonyítaniuk kellett, eloször utcai-, majd fürdõ- és estélyi ruhában álltak a nagyérdemû elé, sõt még arról is tanúbizonyságot tettek, hogy szépségükkel intelligenciájuk is vetekszik. Az átöltözések közti szünetekben sem unatkozhatott a teltházas közönség, hiszen Deszke Ottília dalai, a kézdivásárhelyi kangoo-csapat, de annál dinamikusabb bemutatója és Zsók Levente poénjai töltötték ki az idõt. Az összesítések, valamint a tizenkét tagú zsûri végsõ döntése után, Pál Pál Elõd, az Erdély Arca idei mûsorvezetõje pompás estélyi ruháikban szólította ismételten színpadra a tizenkét legszemrevalóbb erdélyi kisasszonyt.
A díjazás
Az est fénypontja a gabApró Szépségverseny partnereinek díjazásával kezdõdött: elsõként, Sükösd Ede, az Ilu üzletlánc tulajdonosa nyújtott át minden lánynak egy ajándékcsomagot; a szépségverseny ügyeletes fotósai, László Attila (www.dogyfotok.hu), Fekete Márton (www.fotozas.ro), valamint Máté Tamás, a magyar Cosmodels Modellügynökség fotósa, minden lányak ingyen portfólió fotózást ajánlott fel.
Mindezek mellett a táborázás alatt elkészültek azok a képek is, amelyek egy országosan megjelenõ naptárba kerülnek majd be, a Shot and Go cég jóvoltából. Szintén a Cosmodels Modellügynökség felajánlásával talált gazdára négy szépészeti beavatkozás, egyenként 80.000 forint értékben; a díjakat Antal Tímea, Máté Erdélyi Borbála, Darvas Erika és Szathmári Imola vehették át. A Cosmodels másik különdíját, egy 120.000 Ft. értékû wellness hétvégét, a csíkszeredai Szopos Krisztina vehet majd igénybe. A Cosmodels magyarországi ügynökség által felajánlott különdíjak összértéke több mint 1.000.000 forint. További különdíjak követték egymást: a Hargita Gyöngye Rt. nyereményét, egy laptopot, a szintén csíkszeredai Nitu Tímea vihette haza; Gyerkó László szenátor 300 lej értékû könyvutalványát Antal Tímea kapta meg. A magyarországi Valkyr Kft. 50.000 forint értékû 2 személyes 5 fogásos vacsoráját Jánó Csilla fogyaszthatja el Budapesten a Michelin csillagos Costes étteremben. Kiemelt médiapartnerünk, a Profi Rádió különdíját, amely a nagysikerû Twilight Saga három elsõ kötetét tartalmazta, a rádióinterjú során nyújtott kimagasló teljesítményéért Szopos Krisztinát illette. Szintén kiemelt médiapartnerünk, a Kovászna megyei legolvasottabb napilap hûséges olvasói idén is a Székely Hírmondó hasábjain szavazhattak kedvencükre. A Hírmondó Szépe kitüntetést egy évig a kézdivásárhelyi elismert kézilabdás, Mátis Henrietta viselheti.
A dobogósok
Végül, de nem utolsó sorban dobogós szépségeink: Erdély Arca második udvarhölgye 2010-ben a 17 éves nagyváradi Takács Krisztina lett, aki különleges arcával és kecses mozgásával bûvölte el a zsûrit. Krisztina négy napot tölthet majd a csoki fõvárosában, Brüsszelben Sógor Csaba EP-képviselõ jóvoltából. Az elsõ udvarhölgynek járó díjat, a csíkszeredai Jánó Csilla kapta, aki gyönyorû mosolyával és magabiztosságával kápráztatta el az ítészeket. Csilla Krisztinával együtt Brüsszelbe utazik, ahol ellátogathat a parlamentbe, megismerheti a várost és megkóstolhatja a helyi csokoládékülönlegességeket.
Az Erdély Arca szépségverseny idei királynõje, modellként dolgozott már Milánóban, Shanghai-ban is, ennek ellenére õ a természetben tölti minden szabad percét, és a sport az élete. Idei Királynõnket Bereczki Evelynnek hívják, és remélhetõen szülõvárosa, Nagyvárad büszke lesz arra, hogy még egy évig otthon tartja Erdély királynõi koronáját. Evelyn nyolc napot tölthet el Cipruson másodmagával, a jövõre nézve pedig abban reménykedjünk, hogy Erdély szépségét, hírét és kultúráját minél több helyre magával viszi.
Abonați-vă la:
Postări (Atom)