sâmbătă, 24 martie 2012

Ich liebe Radfahren!

Was kann man sich mehr wünschen, wenn man gleichzeitig all das bekommt, was ihm wahnsinnig gefällt. So bin ich mit dem Radfahren. Es bringt mir alles, was mich fasziniert: Sport, starke physische Anstrengung, kontinuierliche Bewegung, tolle Landschaft, frische Luft, mittelmäßiges Adrenalin. Ein fantastischer Sport mit jeder Menge Spaß!

Heute war ich in der heurigen Saison zum 4. Mal radfahren. Ich versuche, Schritt für Schritt mehr und mehr unterwegs zu sein, was meine Form auch erhöht. Nach den zwei vergangenen Wochen, in denen ich eher in der Umgebung Wiens gefahren bin, entschied ich mich heute für eine längere Strecke. "Morgenstund hat Gold im Mund" -sagen die Deutschen, die früh aufstehen. Das ist heute nicht unbedingt mein Fall gewesen, nachdem ich gestern Nacht fortgegangen war, habe ich mich sehr bemüht, rechtzeitig aufzustehen. Aber, als ich endlich mein Bett verlassen konnte, sah ich mein Fahrrad an: "Es ist so weit"- habe ich mir gesagt und machte mich auf den Weg. Ich dachte, 3 Stunden in die eine Richtung, dann kehre ich zurück nach Wien. So war das auch: mit der U-Bahn fuhr ich zum Reumannplatz, danach verließ ich die Stadt Richtung Burgenland. Ich fuhr nach Eisenstadt und zurück (110 km). Mühsam aber es hat sich gelohnt. Ich saß 4 ein halb Stunden auf dem Fahrrad, meine Oberschenkel haben wirklich gebrannt, am Ende bekam ich sogar Muskelkrämpfe. Macht nichts, mein Tag war ganz in Ordnung, ich habe mich aufs Radfahren gefreut. Und was natürlich immer für die herausragende Stimmung sorgt: die Radler begrüßen einander mit einem einfachen Wink. :)

Ich wünsch' euch alles Gute und bitte nicht vergessen: Geht Radfahren!

joi, 15 martie 2012

Megkezdődött a nyári félév!

Egy tartalmas, tevékenységekkel teletűzdelt februári vakáció után újra Bécsben találom magam. Visszajöttem a mesterképzésem második félévére, a márciustól június végéig terjedő nyári szemeszterre. A félév elején mindig keserű-édes érzések fognak el, hiszen bármennyire is érteti meg az ember magával élete egyes fázisainak értelmét, az otthon, édes otthon mindig hiányzik. Így vagyok ezzel én is, visszajövésem napján, csomagolás közben megkérdeztem édesanyámat: "Szerinted mikor jön el az a nap, amikor könnyű lesz elhagyni az otthonom és érzelmek nélkül tudom megtenni azt, hogy kilépek a házunk ajtaján?" Anyukám megnyugtatott, hogy nem hiszi, hogy az a nap eljön valaha, de nem is baj, ez a természetes. Így vagyok vele én is, akkor gondolkodhatnék el azon, hogy hol hibáztam, ha nem éreznék gyötrő honvágyat, ha az otthonomra gondolok. Mindegy, az sem gond, ha most hanyagoljuk a témát, hiszen valamit valamiért, úgy-e?

Azért nehéz felfogni a fent ecsetelt érzéseket, mert szeretem mindazt, ami az egyetemhez köt. Bécs egy csodálatos város, a szakma, amit tanulok, legnagyobb szenvedélyem, az a tevékenység, amit teljes odaadással művelek bárhol és bármikor. A tolmácsolás egy valóságos csoda, amikor egy személynek anyanyelvére ülteted a számára idegen szöveget, az óriási elégtételt tud jelenteni. Nekem mindenképp! Amikor naponta élvezem a többnyelvűség előnyeit, nem érzek határokat. Úgy vélem, erre vagyok én jó, erre van tehetségem. És még nem említettem a sportot! Aki ismer, tudja: A sport és a kommunikáció számomra a nyerő páros! Ezt nem tudnám tagadni! Bármi is történjen, ha meg akartok ajándékozni vagy a kedvembe akartok járni, akkor vigyetek el egy világversenyre és én addig csiripelek nektek, ameddig csak akarjátok! Várom a nyarat, lesz jó pár kommentátori és műsorvezetői munkám. Már számolom vissza a napokat!:)

Visszatérve Bécsre, hát igen... Elkezdődött a nyári félév. Tolmácsolási gyakorlatok, szaknyelv, jogi szakfordítás, elmélet órák, intenzív angol kurzus stb. Van sok programom, de az úgy jó. Kell az elfoglaltság, ha unatkozom, hülyeségeken jár az eszem, úgyhogy jó, ha van amivel bíbelődni:) Ezen kívül persze edzés, közben munka, viszont valamit elfelejtettem: szórakozás. Abból is kiveszem a részem, félreértés ne essék! :)

Szóval így állok... Egyetem, Bécs, munka, edzés, szórakozás. Üdv.