duminică, 2 septembrie 2012

A szuperlativuszok napja!

Szeptember 1-je a székelyek napja volt.
Teljes mértékben a mi napunk volt, rólunk beszélhetett a világ!
Kicsi a bors, de erős! - mondhatjuk jogosan, hiszen egy kis népcsoport jeles képviselője felhívta ránk a figyelmet. Még a jelzők után keresgélek, amikor azt írom, hogy óriási az az eredmény, amelyet Novák Ede ért el Londonban, hiszen még most is, 24 órával a Paralimpiai Játékokon szerzett aranyérme után sem tértem teljesen magamhoz az eufórikus szurkolásból, a határokat nem ismerő bátorításból, amelyet évekre elegendő öröm fokozott tovább.

Ede aranyérmet nyert! Paralimpiai bajnok lett a velodromon 4 km-es üldözéses kerékpárversenyen (pursuit). Ezzel az eredménnyel megajándékozta a székelységet, lehetőséget adott arra, hogy büszkék lehessünk nemzeti hovatartozásunkra, örüljünk az identitásunknak. Teljes volt idén a szeptember 1-je! Kezdetét vette az ősz, de senki nem szomorkodott emiatt. Ilyen melegünk még nem volt, mint aznap. Nem volt még ilyen izzó a hangulat, nem volt ilyen eszméletlen eufória egész nyáron.

A délelőtti selejtezőben Ede a brit Cundyt utasította maga mögé úgy, hogy az előző napon kudarcot vallott britnek esélye sem volt a csíkszeredai ellen. Cundy ugyanis bakizott az 1 km-es sprint rajtjánál és füstbe ment 4 év munkája. Ő volt a szám esélyese, de kiesett. Bánatát Ede ellen akarta csökkenteni azzal, hogy legyőzi 4 km-en. Enyhén szólva nem jött össze! Ede száguldott, és bár 1 km után a brit után járt, végül 4 km-en világcsúcsot állított be! Világrekorddal jutott be a döntőbe!

Délután itthoni 17 órakor gyűlekeztünk a szurkolói központunkban. A csíkszeredai Marien Presszóban kialakított "Ede terem" teljesen megtelt a 17:23-ra programált rajt idejére. Én három üveg pezsgőt hoztam, nem is mertem arra gondolni, hogy nem nyitjuk ki. Betettük hűlni. "Fél óra múlva jövök a pezsgőért"-mondtam a pincérnőnek!

Elkezdődött a finálé! Két rivális: Ede és Jiri Jezek párbajozik! Semmi pánik! Ede az első métertől az utolsói növelte az előnyét, egy percig sem tevődött fel az, hogy veszélyben lenne az arany! Nem is volt! Örjöngés közepette Ede beért a célba, mi ünnepeltünk! Ő is ünnepelt! A családja is ünnepelt! Egy álom vált valóra, Ede paralimpiai bajnok! Óriási teljesítmény!

Jöhetett a pezsgő! Örömmel töltöttük ki, boldogságban ihattuk! Csak Ede hiányzott, de pár perc telt el, és beszélhettünk vele! Kihangosítottuk a telefont és beszéltünk vele. Gratuláltunk, de ez mind kevés ahhoz, hogy kifejezzük azt, amit éreztünk azokban a pillanatokban. Határtalan, korlátlan volt az öröm!

Gratulálok Ede, gratulál Székelyföld! Várjuk a folytatást! Hajrá!

Niciun comentariu: