Hatalmas örömmel vehettem ki a diplomámat a Bécsi Egyetem Forditói Tudományok karának titkárságáról. Elvégeztem az egyetemet, hat szemeszternyi tanulás után végre megtapinthattam kemény munkám gyümölcsét. Óriási a boldogságom, ha arra gondolok, hogy egy újabb nagy célomat teljesítettem.
Örömömet tovább fokozza az is, hogy összehasonlítom három évvel ezelőtti önmagamat, az akkori nehézségeket és a mai eredményt. Visszagondolok arra a 2008-as októberi napra, amikor szüleim autóval vittek az első egyetemi napomra. Esett az eső, izgultam. Szinte kimondhatatlan érzések dúltak bennem, arra emlékszem, hogy végtelenül lámpalázas voltam, hogy vajon hogyan fog elsűlni nekem ez a bécsi kaland. Bementem az épületbe, beültem az első órára. Másfél óra gyomorideges állapot után kisétáltam és szüleim kíváncsiskodó kérdéseire annyit tudtam mondani: Szinte semmit nem értettem! Így indult tehát számomra az egyetem. Másnap a szüleim hazautaztak Csíkszeredába, én maradtam Bécsben a felelősséggel, a mindennapi nyelvi nehézségekkel, az alkalmazkodással és, ami mindenben segít, az óriási ambícióval, hogy én megmutatom, meg tudom csinálni!
Eltelt a három év, itt állok a diplomával a kezemben. Amikor kivettem az oklevelet ugyancsak esett az eső, ugyancsak a szüleim vártak az autóban, mint az első napon! Egy kis különbség volt: most nem bementem első órára, hanem kijöttem az épületből, diplomával!
Un comentariu:
Jaj de szép... Megkönnyeztem rajta. :) Gratulálok, csodálom a kitartásodat és irigylem a német tudásodat! :p
Trimiteți un comentariu