A kommunikáció, mint létszükséglet

Manapság gyakran találkozunk olyan megfogalmazásokkal, hogy a média és a kommunikáció korában élünk. Legalábbis ezt olvassuk, halljuk, látjuk, valamint tapasztaljuk. A magyarázatot, hogy miért élünk ebben a korban, az emberek főként a nemzetközi kapcsolatokkal támasztják alá, kiegészítve az idegen nyelvek szerepével, a globalizáció elterjedésével. Hogyha azt a kérdést tesszük fel, hogy mi a kommunikáció, legtöbbször azt a választ kapjuk, hogy közlés, beszélgetés. A téma mélyebb értelmezése azonban egy sokkal tágabb megfejtéshez vezet, miszerint a kommunikáció nem más, mint viselkedés. Ezen belül pedig összefüggés van az öltözködésünk, mozgásunk, testbeszédünk, határozottságunk, és hasonló tényezők között. A felsoroltak ötvözetéből születik meg a kommunikáció, amelynek sikere ( eléri célját, vagy nem, megértik az üzenetünket, vagy nem) a befogadó egyén ráhangoltságából, kultúrájából fakad. Mivel egyedi lények vagyunk, mindannyian másképp gondolkodunk, így több milliárd módon lehet interpretálni ( felfogni) a Világot. A megfogalmazásom hitelességét a következő bizonyítás adja:

Mit látnak a képen? Nem létezik rossz válasz. Egyesek egy kacsát látnak, mások pedig egy nyulat. Az, hogy mit látunk, a mindennapi tapasztalatok, felfogás, gondolkodásmód, és nem utolsó sorban akaratunk eredménye. Mindegy, hogy nyulat, vagy kacsát észlelünk, az tűnik világosabbnak, amelynek első benyomása sikeresebb volt. A kép kommunikált velünk, és mi saját tapasztalataink alapján véleményt alkottunk, alkalmazkodva a kép nyújtotta üzenethez. Az e fajta alkalmazkodás, tapasztalat, viselkedés a kulcsa a kommunikációnak. Közös nevezőnek kell lennie a küldő és a befogadó között ( kép- olvasó) ahhoz, hogy sikeres kommunikáció szülessen. Hogyha nem tudjuk megérteni például barátunk üzenetét, nem fogunk tudni rá reagálni, hiába hangzottak el szavak, nem született sikeres kommunikáció. Az, hogy ki hogyan adja tudomásul, fejti ki véleményét egy bizonyos témakörben, az ő gondolkodásmódjáról árulkodik. Az élet folyamán szerzett tapasztalatok, ismeretek egysége jelentkezik, egyszóval a kultúra. Minden megnyilvánulásunkal, cselekedetünkel, viselkedésünkel kommunikálunk, tehát mindannyian ezt tesszük. Életünk kommunikáció, és csak magunknak köszönhetjük, hogy olykor kacsát, vagy nyulat látunk.

(A szöveg a Bécsi Egyetem kommunikáció szakán elhangzott anyag alapján készült.)

Pál Pál Előd