Műsorvezetés egy páratlan emlékrendezvényen

Nagy igazság, hogy az ember akkor kezdi értékelni kultúráját, amikor nem találkozik vele minden nap, feltűnik hiánya. Így gondolom én is négy év bécsi egyetem után, de ennél erősebben fejezhetik ki ezt a gondolatot azok a magyar ajkú Németországban tanult diákok, akik a második világháború és az 1956-os magyarországi forradalom szörnyű végkimenetele következtében Nyugat-Európa felé vették az irányt. Azok az emberek nem kívántak elszakadni magyarságuktól, kultúrájuktól, identitásuktól, tehát keresték és megtalálták a módot arra, hogy magyarok maradjanak!

A Burg Kastl Magyar Gimnázium 1958-ban alakult Bajorországban. Évtizedeken keresztül színvonalas tanítást biztosított az anyaországot elhagyó fiatalok számára. Fennmaradtak a magyar értékek, zajlott az ékes nyelv ápolása, befogadókra lelt a szellemi hagyaték, egyszóval élt a magyar lélek. A múlt század derekán útjára induló gimnázium 2006-ig zavartalanul működött. Egykori diákjai éltetik emlékét, hiszen május 11-én emlékrendezvényt szerveztek Bécsben. Megtiszteltetés számomra, hogy a  Collegium Hungaricumban megrendezett eseménynek műsorvezetője lehettem. Ilyenkor az ember átérzi a valamikori és a jelenkori helyzetet, az intézmény értékét, a hagyaték súlyát. Előtérbe kerülnek a gimnáziumi évek, nosztalgiázás veszi kezdetét, de mindennél fontosabb az, hogy milyen gazdag tarisznyával engedi útjára a ballagó diákot az iskolája! Páratlan érzés!

A rendezvényen kiállításra kerültek Müller György, a kastli gimnázium egykori tanárának fafaragó alkotásai, és fellépett a müncheni Vidám Regős Asszony Néptáncegyüttes. Az iskola történetéről előadást tartott az egykori diák Tarnai László, végül pedig a Burg Kastl Alumni Egyesületnek adott át Ex Libris-díjat Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Alapítvány kuratóriumának elnöke. A díj történetének bemutatása alkalmat adott nekem arra, hogy büszkén megemlítsem, szeretett iskolám, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium is átvehette már az ismert díjat. Kijelentésemet erős taps követte, ami ugyancsak felemelő volt! A színes, változatos program végén együtt énekeltük el a Gaudeamust, és emlékeztünk iskolás éveinkre.